Videók

 

Előadó

Dr. Szántó Zoltán: a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese, tevékenyen részt vett a 2008-ban létrehozott BCE Korrupciókutató-központjának kutatásaiban.


Összefoglaló

2014. április 16-án Dr. Szántó Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese tartott előadást Intézetünkben. A téma alapjául szolgáltak a 2008-ban létrehozott BCE Korrupciókutató-központjának kutatásai, melyben a Professzor úr is tevékeny munkát végzett. A Központ legfőbb célja, hogy tudományos magyarázatot adjon az országban tapasztalható korrupciógyanús esetekre. Empirikus kutatásaikban ezt nem csak az egyénekre vetítik le, hanem a csoportok és az intézmények szintjén is feltárják a lehetséges okokat és következményeket.

Az előadás három fontosabb kutatómunkát tartalmazott, melyekről részletes beszámolót hallhattunk. Az első részben egy 2001. január 1. és 2009. december 31. között elvégzett empirikus felmérés eredményét láthattuk, mely azt vizsgálta, hogy a médiában milyen mértékben jelennek meg a korrupciós botrányok. Ehhez segítségül nyolc sajtóterméket és internetes felületeiket vették górcső alá a szerzők. A kutatómunka során 3215 internetes cikket és 548 korrupciógyanús esetet vizsgáltak, s a diagramokon keresztül láthattuk ezek éves lebontását is. Egyértelműen észrevehető, hogy az oknyomozó újságírás szerepe megnőtt, hiszen évről-évre egyre nagyobb mértékben számol be a média az ilyen történésekről. Ezt követően pedig ezeket az eseteket kategorizálták a szerzők a szerint, hogy a korrupció „szereplői” elsősorban az üzleti szférából, vagy a kormányzati (önkormányzati) szférából kerülnek-e ki. A kutatásból kiderült, hogy a korrupcióval leginkább „fertőzött” állami intézmények között a rendőrség az első, majd azt követik a minisztériumok és az önkormányzatok.

Az előadás második szakaszában abból a szempontból vizsgálták meg a korrupciót, hogy milyen tipikus kapcsolathálók figyelhetők meg ezekben a folyamatokban. A különböző diagramok kimutatták, hogy sok esetben nem is csak a személyes kapcsolatok alakítanak korrupciós eseteket, hanem maga az intézmény is működhet úgy, hogy megmaradnak a kiskapuk. Azaz egy „sima” kenőpénz a vámhivatalnoknak ugyanúgy korrupciónak számít, mint pl. egy közbeszerzés „haveri alapon” történő elbírálása. Utóbbinál érdemes megjegyezni, hogy az EU-s pályázatok esetén is kezd elburjánzani az a mentalitás, hogy a kapcsolatok és az ismeretségi kör sokkal inkább befolyásoló tényező egy pályázat megítélésénél, mint a szakmai megalapozottság. Sőt, a Professzor úr arra is rávilágított, hogy ha valamely szereplő nem kíván közvetlenül részt venni a korrupciós folyamatban, akkor felbérel egy ún. brókert, aki közvetítő szerepet vállal fel – bizonyos összegért cserébe. A kutatás néhány példán keresztül bemutatja, hogy a „megbízó-megbízott-kliens”-séma szinte minden korrupciós esetnél jellemző (megvesztegetés/zsarolás egy parkolásnál, önkormányzati ingatlanvásárlás, stb.)

A szerdai előadás utolsó fázisában a magyar intézmények korrupciószintjére került sor. Az Állami Számvevőszék 2009-ben kezdte el a hazai költségvetési szervek korrupciós felmérését, mely során több mint 14 000 szervet vizsgált meg. Ki kell emelni, hogy ennél a kutatásnál sokkal nagyobb volt a kérdőívek visszaküldésének aránya az átlagosnál.

A Professzor úr azzal zárta az előadást, hogy „hiú ábránd” a korrupciót megszüntetni, azonban szabályozási-intézményi eszközökkel lehet csökkenteni a kockázatot. Az előadást követően a hallgatóságnak lehetősége volt kérdezni az előadással kapcsolatban, majd tombolával és svédasztalos fogadással zárult a program.

 

Hozzászólások

Kapcsolódó videók

Kapcsolat

1061 Budapest - Andrássy út 16, II. emelet

Tel: +36 1/332-0635

E-mail: info@dialogusplatform.hu

© 2017 Dialógus Platform