Videók

 

Előadó

Dr. Lugosi Győző: történész, az ELTE Bölcsésztudományi Karának docense. - [ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék]


Összefoglaló

November 18-án a Dialógus Fórum előadója Lugosi Győző, történész, az ELTE Bölcsésztudományi Karának docense volt. Előadásában a palesztin-izraeli kapcsolatokról beszélt, a nemzeti önrendelkezési konfliktus bő száz évvel ezelőtti gyökereitől egészen napjainkig

Mint elmondta, a középkorban nem létezett olyan földrajzi egység, hogy Palesztina. A mai értelemben vett Palesztináról leghamarabb az első világháború után lehet beszélni, amikor a mandátumterületként brit fennhatóság alá került.

Az önálló zsidó állam gondolatát először Herzl Tivadar vetette fel 1896-ban, Der Judenstaat (A zsidó állam) című röpiratában. Ezt továbbgondolva, Háim Weizmann fogalmazta meg és honosította meg azt az elképzelést a zsidó politikai gondolkodásban, mely szerint ennek az államnak Palesztinában kellene lennie.

Arab részről az 1970-es évek előtt még nem beszélhetünk önálló palesztin identitásról. Az ott élő embereket ehelyett a pánarab nacionalizmus, a felekezethez és népcsoporthoz való tartozás tudata hatotta át. Az ott élő arab lakosságot ennélfogva, leginkább az I. világháború után bevándorló zsidókkal szembeni ellenséges érzelmek és a velük szembeni ellenidentitás fogták össze.

Lugosi véleménye szerint hasonlóan heterogén volt a zsidók identitása is. Ezért például az askenázi és szefárd zsidókat eleinte inkább a palesztin területen élő arabok személyében meglévő közös ellenség egyesítette. Állítása szerint Izrael az állam alapítását követő első évtizedekben a közös ellenségkép nélkül akár polgárháborúba is fordulhatott volna. Példaként említette a magyar-román és a palesztin-izraeli szembenállás között különbséget, ahol esetünkben határvitáról van szó, addig az utóbbinál két csoport küzd egyazon országért, ezért a feleknek egymás létezésének elismerése is nehéz.

Így a zsidó állam létrejöttének pillanatában már kódolva volt konfliktus a két fél között. Az arabok nem fogadták el az ENSZ által kijelölt határokat a palesztin mandátumterület helyén, azonban David Ben-Gurion izraeli miniszterelnök – elsősorban taktikai okokból – ezt megtette: terve az volt, hogy az eredeti határokat később kitolják.

Az ELTE oktatója kifejtette, hogy az elmúlt két évtizedben Jichák Rabint és Aríél Sárónt tekinthetjük az izraeli politika legmeghatározóbb alakjainak, akik egyben egymás politikai ellentétpárjai is voltak. Előbbi szükségesnek tartotta a hosszú távú izraeli-palesztin kiegyezést, így tárgyalásokba kezdett Jasszer Arafattal, melynek eredményeképpen megszülettek az oslói megállapodások. Ezzel szemben Ariel Sáron sokkal keménykezűbb politikát folytatott, kihasználva, hogy a Bush kormányzat általában az izraeli kormány pártján állt. Napjainkban a Netanjahu-kormány is hasonló politikát próbál folytatni, azonban jelenleg Izrael és az Egyesült Államok viszonya sokkal hűvösebb, így a zsidó államnak is óvatosabban kell manővereznie a nemzetközi kapcsolatokban.

Előadásának végén Lugosi Győző felsorolta azokat a releváns, de különböző világnézetű történészeket és újságírókat, akik a témát feldolgozták az elmúlt években.

 

 

Hozzászólások

Kapcsolódó videók

Kapcsolat

1061 Budapest - Andrássy út 16, II. emelet

Tel: +36 1/332-0635

E-mail: info@dialogusplatform.hu

© 2017 Dialógus Platform