MENEKÜLT – KVÓTARENDSZER az Európai Bíróságon

Az Európai Uniót napjainkban érintő kihívások között az első helyen szerepelnek a 2015-ben példa nélküli méreteket öltő migrációs folyamatok, illetve az ebből fakadó menekültügyi válság. Erre a rendkívül összetett és politikailag is igen érzékeny problémára különböző tagállami válaszok és megoldások születtek, illetve vannak kibontakozóban. 

Az uniós szintű válaszok közül Magyarországon a legnagyobb visszhangot és tiltakozást egy olyan jogszabály váltotta ki, amelyet leggyakrabban csak „kötelező betelepítési kvótaként” ismerhetett meg a közvélemény. Ez valójában a Tanács 2015. szeptember 22-én, minősített többségi szavazással elfogadott, 2015/1601/EU határozatát jelenti. A határozat teljes címe: „a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról”.

Az uniós jogi aktus egy ún. kvótarendszert vezetett be a menedékkérők és a migránsok tagállamok közötti szétosztására. Legtöbbet vitatott rendelkezése értelmében a fenti két tagállamból 120.000 kérelmező személyt kell(ene) áthelyezni az ún. áthelyezési céltagállamokba. Az áthelyezési céltagállam az a tagállam, amely a kérelmező e tagállam területére történő áthelyezése után a felelős lesz a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért.

A helyzet megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Bizottság eredeti tervezetében még Magyarország is kedvezményezett tagállamként szerepelt, ahonnan 54.000 kérelmező személyt kellett volna áthelyezni más uniós tagállamokba és senkit nem kellett volna befogadnunk. A magyar kormány azonban tiltakozott amiatt, hogy a megkérdezése nélkül sorolta a tervezet az ún. frontállamok közé, ezért kérte a Bizottságot és a többi tagállamot, hogy ne szerepeljen kedvezményezettként. Amennyiben azonban egy tagállam nem akar kedvezményezett lenni, akkor a tagállamok többségi álláspontja szerint ki kell vennie a részét a közös terhekből a szolidaritás szellemében. Így vált Magyarország kedvezményezettből áthelyezési céltagállammá.

A határozat mellékletei alapján Magyarország esetében a „kvóta” 1294 embert jelentene, ami önmagában még nem okozna elviselhetetlen terhet az ország számára. A magyar kormányzati álláspont szerint azonban a döntés nem vette figyelembe hazánk speciális helyzetét, ezért hazánk már annak elfogadását sem szavazta meg. A Tanácsban végül minősített többséggel került elfogadásra a jogszabály.

Ilyen előzmények után 2015 decemberében – néhány nappal Szlovákia után – Magyarország is benyújtotta a megsemmisítés iránti keresét az Európai Bíróságra a tanácsi határozattal szemben. Az ügy száma: C-647/15.

A keresetben Magyarország elsődlegesen azt kérte, hogy a Bíróság semmisítse meg a vitatott határozatot. Másodlagosan, amennyiben az első kereseti kérelemnek nem adna helyt a Bíróság, Magyarországra azt kérte a Bíróságtól, hogy a rá vonatkozó részében semmisítse meg a megtámadott határozatot.

A magyar kereset rendkívül sok érvvel igyekszik alátámasztani a tanácsi határozat érvénytelenségét. A jogi érvek között megtalálhatók anyagi jogi és eljárási jogi jellegűek is. Az egyik központi eleme a magyar keresetnek a határozat jogalapjának megkérdőjelezése. A magyar jogi érveket áttekintve megállapítható, hogy a nagyobbik részük feltehetően nem fogja megalapozni a határozat érvénytelenségét, azonban a kereset sikeréhez már az is elegendő lenne, ha az Európai Bíróság akár egyetlen jogi érvet is megalapozottnak találna.

Az ügyben az ítélet a jelenlegi igazságügyi statisztikák adatai alapján mintegy 18-24 hónap múlva, azaz 2017 második felében várható. A gyorsított eljárás ez esetben különösen indokolt lett volna, mivel a tanácsi határozat csak átmeneti időszakra született, 2017. szeptember 26-ig lesz csak hatályban.

 

 

Szólj hozzá

Ellenőrizd, hogy minden csillaggal jelölt (*) mezőt kitöltöttél!