Merre tovább Bosznia?

Merre tovább Bosznia? Milanov Viktor előadása

A NYUGAT BALKÁN JÖVŐJÉRŐL A BOSZNIA-HERCEGOVINAI VÁLSÁG TÜKRÉBEN

Meghívott előadó: Milanov Viktor a Magyar Külügyi intézet munkatársa, Balkán-szakértő

Milanov Viktor a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok szakán végzett. Jelenleg a Debreceni Egyetem Marton Géza Állam-, és Jogtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatásai során a Balkán országainak politikai helyzetével és kapcsolataival foglalkozik. A kitekinto.hu Balkán rovatának vezetője, és a Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa

Az alábbiakban megtekintheti az előadás összefoglalóját:
 

   Bosznia-Hercegovina a 2014-es tüntetések tükrében

Az 1995-ös daytoni megállapodás lezárta a több mint 3 évig tartó véres boszniai háborút és megteremtette a mai bosnyák állam alapjait. A nagyhatalmak legfőbb célja az volt, hogy azonnali hatállyal lefegyverezzék a harcoló feleket és megteremtsék az etnikai egyensúlyra épülő államberendezkedést. A pozitívumai ellenére rendkívül bonyolult közigazgatási és államigazgatási rendszer megpecsételte az állam sorsát, és ennek a rendszernek a gyengéi jutottak felszínre 2014-ben.. A daytoni megállapodással egyik fél sem volt megelégedve, hiszen a horvátok nem kaptak önálló entitást, a bosnyákok azt kifogásolták, hogy a szrebrenicai mészárlás felett szemet hunytak a nagyhatalmak, és a szerb entitás megléte is túl nagy engedmény volt a szerbek irányába, ők ugyanis a maguk részéről kifogásolták, hogy Brcko körzetének felügyeletét meg kellett osztaniuk a bosnyák-horvát entitással.

A bosnyák alkotmány értelmében az országot két entitásra – a Bosnyák-Horvát Föderációra és Szerb Köztársaságra (Republika Szrpszka), a Föderációt további 10 kantonra osztották. A daytoni megállapodás egy decentralizált, gyenge központi hatalommal rendelkező államot teremtett meg, ahol 13 parlament működik és minden közigazgatási egység önálló törvényhozással, rendőrséggel és adminisztratív vezetéssel rendelkezik. A központi hatalmat a három főből álló elnökség szimbolizálja, amelynek tagjait a két entitás parlamentjei választják négy évre, az elnökség vezetőjét nyolchavonta cserélik rotációs rendszer alapján. Szövetségi szinten kétkamarás parlament működik, amely a 15 fős Népek Háza felsőházból és a 42 fős Képviselők házából áll. Mindkét házba a képviselők etnikai szempontok alapján kerülnek be – mindegyik nemzet a szavazatok egyharmadával rendelkezik. A Népek Háza képviselőit közvetett módon delegálják az entitások parlamentjei, míg a Képviselők Háza képviselőire az entitások lakossága közvetlenül szavaz. A törvényhozás sem sokkal egyszerűbb, hiszen minden egyes törvényt mindkét kamarának el kell fogadnia, de a szavazóképességhez és a törvényhozó képességhez egyaránt rendelkeznie kell parlamenti képviselővel bizonyos arányban mind a három nemzetből. A bonyolult törvényhozás ellenére a döntéshozatal legfelsőbb szintjén az Európai Unió nemzetközi megbízottja, a Bosznia-Hercegovináért felelős főmegbízott áll, aki hivatalán (OBH) keresztül megsemmisíthet minden olyan törvényt, amely árthat az ország szuverenitásának. Jelenleg Valentin Inzko tölti be a főmegbizotti pozíciót, ugyanakkor az országban nem rendelkezik széleskörű népszerűséggel, különösképpen a boszniai szerbek körében, akik elfogultsággal vádolták az osztrák politikust. A főképviselő továbbá kötelező erejű döntéseket is hozhat olyan esetekben, amikor a parlamenti pártok nem képesek vagy nem hajlandók megszavazni, vagy kidolgozni a megoldást jelentő határozatokat. Pozíciója nagyon ellentmondásos, hiszen elmozdíthat helyi tisztviselőket, amennyiben megszegik a kötelezettségvállalásokat vagy magát a daytoni megállapodást.

A bonyolult állami adminisztráció oly mértékben bénítja az ország működését, hogy közigazgatási kiadásokra a költségvetés több mint 40 százalékát fordítják, míg regionális szinten ez a szám elérheti akár a 65 százalékos szintet is. A 3,8 millió fős Bosznia-Hercegovinában több mint 300 köztisztviselő dolgozik, ez pedig hatalmas korrupcióhoz és a szürkegazdaság elterjedéséhez vezetett. Egyes médiajelentések szerint szinte az összes szektort súlyosan érinti az elburjánzott korrupció, a legrosszabb a helyzet az építőipar és a cégbejegyzés területén. Másik komoly probléma a regionális szinthez mérten is kimagasló munkanélküliség, amely hivatalos források szerint 30 százalék, de nem hivatalos becslések szerint eléri a 45 százalékot is. A fiatalok körében még aggasztóbb a helyzet, egyes források szerint a fiatalok közel 60 százaléka nem képes munkahelyet találni az országban. A helyzetet még inkább súlyosbítja a munkáltatói kenőpénzek követelésének gyakorisága, amelyek megfizetése nélkül egyes pozíciókba szinte lehetetlen bekerülni. A kenőpénzek mértéke 1-13 ezer euro között mozog attól függően, hogy milyen pozícióról van szó és milyen képzettséggel rendelkezik a munkavállaló (minél magasabb a jelentkező végzettsége, annál többet kell fizetnie a munkáltatónak). A nehezen megszerezhető munkahely alacsony bérezéssel párosul, hiszen az országban az átlagos fizetés nagyjából 400 eurót tesz ki havonta.

A közigazgatás bürokratikus berendezkedéséből eredően az állam minden szintjén jelen van a korrupció, ezzel szemben a bosnyák állam az európai uniós elvárásoknak a töredékét teljesíti a korrupció elleni küzdelem terén. Az állami korrupcióellenes hivatal felállítására csak a közelmúltban került sor, annak kielégítő működéséhez sem az anyagi keret, sem pedig a humánerőforrás elegendő. Emiatt nem is meglepő, hogy 2011-ben összesen csak két esetben ítéltek el korrupció vádjával állami tisztviselőt Bosznia-Hercegovinában. Az Európai Unió tagságára váró nyugat-balkáni államok közül Bosznia-Hercegovinát bírálta legkeményebben Brüsszel amiatt, hogy nem teljesíti a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges követelményeket.

A romló életszínvonal és az egyre működésképtelenebbé váló állami struktúra miatt 2013 óta egyre inkább megfigyelhető az össztársadalmi ellenszenv látványos előtérbe kerülése. Az országban 1995 óta nem voltak szociális indíttatású megmozdulások, a tüntetések korábban kizárólag az etnikai ellentétek mentén szerveződtek. A nemzetközi sajtóban csak „baby-forradalomként” jelent meg 2013-ban a babakocsis tüntetések sorozata, amely több napig tartó blokádot eredményezett a szövetségi parlamentnél. Az akkori események a három államalkotó nemzet közötti rendkívül rugalmatlan politikai párbeszéd miatt alakultak ki, ugyanakkor bebizonyították azt, hogy vannak olyan társadalmi ügyek, amelyeket nem lehet az etnikai kártya bedobásával megoldani. Ez a megállapítás még inkább bebizonyosodott 2014 februárjában, amikor az ország legtöbb jelentős településén spontán tüntetések robbantak ki. A tüntetések sorozata Tuzla városából indultak el, ahol munkások békés tüntetéssel kívántak több hónapja ki nem fizetett bérükért kiállni. Tuzla Bosznia-Hercegovina egyik ipari központja volt a XX. században, számos gyár működött ott, többek között ilyen volt a Dita mosóporokat gyártó üzeme is. Az állam magánbefektetőknek adta el veszteségesen működő vállalatait, ugyanakkor ezek a befektetők eladták a gyárak berendezéseit és csődvédelmet kértek az államtól. A munkások több hónapig dolgoztak fizetés nélkül és csapatokba szerveződtek, hogy éjjel-nappal őrizzék a megmaradt gyári berendezéseket, attól tartva, hogy azokat is eladhatják az új tulajdonosok. A néhányszáz embert kitevő békés tüntetések sok szimpatizánsra leltek szerb, horvát és bosnyák körökben egyaránt. A kivezénylett rendőrség és a helyi politikusok tévesen mérték fel a helyzetet és a békés tüntetések eldurvultak azt követően, hogy több tüntetőt előállítottak. Az eseményekben több százan megsérültek és jelentős anyagi kár is keletkezett. A legtöbb tüntetés a Bosnyák-Horvát Föderáció területére korlátozódott, ugyanakkor több szerbek által lakott városban, mint például Prijedorban és Dobojban szintén utcára vonultak az elégedetlen emberek. A legnagyobb tüntetésekre a fővárosban, Szarajevóban, valamint Mostarban és Zenicában került sor, ahol több kormányépületet felgyújtottak.

A tüntetéseket több politikus, köztük Milorad Dodik, a bosznia Szerb Köztársaság elnöke provokációnak nevezte. Az elmúlt szűk két évtizedben gyakorolt politikai retorika nyomán most is az etnikai ellentétekkel kívánta magyarázni a helyi politikusok zöme azt, hogy a politikai elit ellen az utcára vonultak az emberek. Nem meglepő, hogy a lakosság és a szakértők egy jelentős része is a jelenlegi politikai garnitúra menesztésében, valamint a politikusi fizetések drasztikus csökkentésében látja a feszültségek csökkentésének lehetőségét. Fontos kiemelni, hogy eddig nem voltak arra mutató jelek, hogy etnikai alapon formálódtak volna a megmozdulások. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy nem érzékelhető számottevő életszínvonalbeli különbség a három etnikum között. Az etnikai ellentétek természetesen jelen vannak a mai napig, a daytoni megállapodás óta nem sikerült kiegyensúlyozott állammodell létrehozása révén ezt leküzdeni, ugyanakkor az életszínvonal drasztikus romlása, valamint az európaizálódás egyre távolodó reménye egységbe kovácsolta a boszniai társadalom egymással sok kérdésben szembenálló etnikai és vallási csoportjait.

Az állam jövőjét illetően továbbra is megoszlanak a vélemények a társadalmon belül, hiszen a horvátok továbbra is saját entitásért küzdenek és a mihamarabbi EU-csatlakozás mellett állnak ki, ezzel szemben a bosnyákok erősebb jogkörökkel rendelkező, központosított államot képzelnének, míg a szerbek egy sokkal lazább konföderációt vagy esetleg az állam békés úton történő felbomlását. Az Európai Unió megítélése sem egységes a három nemzet tagjai között, mind a bosnyákok, mind a szerbek körében Brüsszel vonzereje csökkent, ugyanakkor a horvátok körében, az anyaország 2013-as csatlakozását követően, továbbra is igen magas.

A tüntetések márciusban sem csitultak le, Szarajevóban nap, mint nap megbénul a város közlekedése amiatt, hogy emberek ezrei vonulnak ki a forgalmasabb csomópontokra. Országszerte plénumok alakultak, ahol bárki megoszthatja véleményét a tüntetésekről, a kiútról vagy bármely más fontos kérdésről. A boszniai demokratizálódásnak ez lehet az első lépcsője, amely a két évtizede várva várt reformokhoz vezethet. A 2014 októberében esedékes parlamenti választásokat akár előrehozott választások is megelőzhetik, viszont a tüntetések nyomán aligha történik lényeges változás az állam politikai vezetése élén, ennél sokkal mélyebben beágyazódott a nomenklatúra. A reformok három irányból érkezhetnek – a lakosság, a jelenlegi vezetés (a főképviselő) valamint az Európai Unió kezdeményezésére. Mindenképpen szükséges új nemzetközi megközelítés Bosznia-Hercegovina modernizálása és fejlesztése érdekében, ugyanakkor az Európai Unió egyelőre nem képes kellő nyomást gyakorolni a helyi politikai elitre annak érdekében, hogy konszenzusos intézkedéseket foganatosítson.

 

Szólj hozzá

Ellenőrizd, hogy minden csillaggal jelölt (*) mezőt kitöltöttél!