Magyar katona az I. világháborúban

Meghívott előadó: Dr. Kovács Vilmos ezredes (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok)

Az Osztrák Magyar Monarchia hadereje etnikailag heterogén volt, a birodalom minden nemzetisége képviseltette magát benne. Nagyobb számban az osztrákok, magyarok és horvátok alkották. Az I. világháború előtt az Osztrák Magyar Monarchia Hadiállománya 1 millió 800 ezer fő volt, melynek 30%-át a Magyar Szent Korona országai adták. A Monarchia hadereje három fő részből tevődött össze. Első volt a Császári és Királyi Közös Hadsereg- és Haditengerészet. Ez volt az első vonalbeli haderő, Ausztria és Magyarország közös költségvetésből tartotta fenn. A közös hadsereg 16 hadtestre és 48 hadosztályra tagolódott. 16 hadtestből 6 a Magyar Királyság területéről származó katonákból állt össze, budapesti, pozsonyi, kassai, nagyszebeni, temesvári és zágrábi kerületekből

A Császári és királyi lovasság a Monarchia elit fegyvernemének számított. 42 ezredből állt összesen, egy ezredbe pedig 1000-1200 ember és ló tartozott. A 42 ezredből 16 huszár, 15 dragonyos és 11 ulánus alakulat volt. Ulánusok között nagy számban voltak lengyelek. A 16 huszárezredet Magyarországról egészítették ki és tiszti karukban is jelentős számban voltak magyarok. Huszárság volt a legmagasabban képzett része a haderőnek, a huszárokat egyedi öntudat, bajtársiasság és szoros kötelék jellemezte. Korábban léteztek ezredtulajdonosok, akik állták a huszárezred költségeit. Később állami költségvetéshez kerültek, de az I. világháborúban is megmaradt tiszteletbeli címként, ezért egy-egy huszárezred valakinek a nevét viselte.

A közös gyalogság 102 gyalogezredből állt, mely a háború végére 110-re bővült. Ebből 47 Magyarországról rekrutálódott. A közös hadsereg műszaki alakulatai 16 utászzászlóaljból, köztük 6 magyarból, valamint a vasút- és távíróezredből tevődtek össze. Speciális műszaki tevékenységet végeztek. Jelmondatuk volt: „Támadásban az elsők, visszavonulásban az utolsók”. Támadásban ők biztosították a támadó haderőnek az útvonalat, visszavonuláskor pedig ők próbálták akadályozni az ellenség útját. A légi erőt légenjáró csapatoknak nevezték. Sokat fejlődött a világháború alatt. Magyarországon körülbelül 3500 repülőgépet gyártottak, a legnagyobb gyár Albertfalván működött.  A közös haditengerészetben szolgálók közül körülbelül 30% volt magyar származású.

Második lépcsőt alkotta a Magyar Királyi Honvédség, és osztrák megfelelője a Landwehr. A Magyar Királyi Honvédség gyalogságból és lovasságból állt, feladata elsősorban az ország belső védelme volt, mint második vonalas hadsereg. Kezdetben kevésbé volt felszerelt, de a háború kitörésére már elérte a közös hadsereg szintjén és szintén első vonalbeli haderőnek számított. A gyalogság 32, a lovasság pedig 10 ezredből állt. A honvédtüzérség csak 1913-tól létezett, mert az osztrák oldal félt, hogy önállósodási törekvésekre használnák, ezért gátolta a létrehozását. A tüzérséghez megfelelő hadiipart építettek ki, ágyúgyárat hoztak létre Győrött. A Monarchia összesen 15 ezer lövegcsövet gyártott a háború alatt. Harmadik vonalbeli volt a Magyar Királyi Népfelkelők illetve az osztrák Landsturm. Ők olyan feladatokat láttak el, mint például a hadifogolytáborok őrzése. Gyalogezredek száma szintén 32 volt a népfelkelőnél.

Különleges helyzetben volt a zágrábi kerület, mert itt a katonák 90%-a horvát származású volt. A közös haderő vezérleti nyelve német, a Magyar Királyi Honvédség szolgálati nyelve magyar volt, de ahol 90% fölött horvát származású katonák alkották az ezredet, ott horvát volt a vezérnyelv. Volt egy olyan szabály is, ha valamely a Monarchiában élő nemzetiség számának aránya meghaladta a 20%-ot, akkor a tiszteknek is meg kellett tanulni azt a nyelvet alap szinten.

A katonák ¾-ét gyalogos katonák tették ki a világháborúban. Ők alkotta a Monarchia haderejének legfőbb támaszát, legnagyobb múltra visszatekintő alakulatok voltak, jó néhány több mint 200 éves történelemmel rendelkezett. Békeidőben az ezredtörzsből, 3-4 zászlóaljból és a pótzászlóaljból álltak. A gyalogos zászlóaljak 3-4 századra tagolódtak.  Magyar Királyság területéről 3 millió gyalogos katona vonult be, ebből 650 ezren haltak hősi halált úgy, hogy nem tudni kik voltak. Magyarok sok harctéren megfordultak, harcoltak Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Galíciában és Törökországban is.

Közös hadseregben az egyes ezredeknek eltérő jelzésük volt. A nyakon lévő paroli színe minden ezrednél más volt, ezzel az identitást és az összetartozás érzését próbálták erősíteni, a parolin voltak csillagok is. A Magyar Királyi Honvédség katonái táborszürke posztó egyenruhát viseltek, ez a viselet az I. világháborúra alakult ki, korábban színes ruhában harcoltak. Magyar katonákat meg lehetett különböztetni a nadrágon viselt úgynevezett „magyar kötéssel”. Az övcsatjuk szentkoronás volt, zöld parolit, szemernyős sapkát és vasalt bakancsot hordtak. 1916-tól vezették be a rohamsisakot. A háti bőrönd vízlepergető borjúbőrből készült, ezért „borjúnak” hívták. A túléléshez nélkülözhetetlen felszerelést tartalmazta, mint a kenyérzsák a kulaccsal, élelmiszer, evőeszközök illetve egyéni tárgyak. 1916-tól gázálarc is tartozék volt, mert a felek kölcsönösen bevetettek gázfegyvereket egymás ellen. 

Fő fegyverük az 1895 M 8mm-es Mannlicher ismétlőkarabély volt, 1893 M puskatölténnyel. A töltényeket tölténytáskában tartották.  A szuronyt közelharcban használták. A gyalogsági ásót fedezék kiásására, lövészárok kialakítására és közelharcra is alkalmazták. Jó példa volt a limanowai csata, ahol a magyar huszárok gyalogsági ásót használtak az ellenség szuronyai ellen közelharcban. Jó lő eredmény után lövészbojtot is viselhettek. Több féle okmányt is tartottak maguknál, mindenekelőtt a behívó parancsot, dögcédulát katonaigazolványokat és levelezőlapokat. Az élelmiszerellátásnak három fajtája volt a harci helyzetet és a tartalékokat figyelembe véve: teljes, szabvány és tartalék. A teljestől a tartalék felé csökkent a mennyiség és bizonyos ellátásokból már nem jutott. A tartalékhoz tartozott a kumiszkenyér, melyet fűrészporral összekevert lisztből készítettek.

Az első világháborúban 10 olyan hadosztály, 8 gyalogos és 2 lovas, létezett, amely a háború mind az 5 esztendeje alatt fennállott, s különböző hadszíntereken harcolt. A történelmi Magyarország vesztesége az I. világháborúban körülbelül 660 ezer hősi halott, több mint 800 ezer hadifogoly.  A harcok során 1,5 millióan egyszer sebesültek meg, 500 ezer főt többször is ért sebesülés. Összesen minden második bevonult katona legalább egyszer megsebesült és minden negyedik hadifogságba esett. A lakossághoz viszonyítva nagyobb volt a veszteség, mint a II. világháborúban.

Galéria:

Szólj hozzá

Ellenőrizd, hogy minden csillaggal jelölt (*) mezőt kitöltöttél!